Én is jártam ott, ahol te!
2020 kora tavaszán ripityára törött a bokám. Csúnya műtét után a felvőgipsszel a lábamon úgy éreztem a lelkem is darabjaira hullott. Nem működtek az eddigi túlélési technikáim! Tudtam, hogy az eddigi út járhatatlan ! És hoztam egy döntést! Ez nem mehet így tovább! és akkor szembe jött egy tanító, egy nagyszerű mester és én elkezdtem az önismeret útját járni…. mert kell egy mentor! Ha megtisztelsz, leszek a te mentorod!
Mindig is úgy éltem meg a foglalkozásomat, mint hivatást. de igazából , mélyen nem értettem, ennek a szónak a jelentését. Pedig a magyar nyelv csodálatos! hivatás az, amire lehívatnak! Elhívat az univerzum, amiért erre a világra jöttél! Amikor már az önfejlesztés magasabb köreit jártam, egy elvonuláson aztán megláttam magam, amint emberek előtt állok, és magyarázok. De hisz eddig is ezt tettem! Igen, de ebben a vízióban mindenki derűs volt, és én valami eufórikus örömöt éreztem magamban! S akkor jött meg a belső válasz mesterem korábbi kérdésére: Te mikor érzed jól magad? Mit csinálsz akkor? Hát ezt! Tanítok! Már nem csak irodalmat és történelmet, hanem sokkal inkább azt, hogy hogyan találd meg a belső örömödet? hogyan ébreszd fel magadban a boldogságot? hogyan találod meg az agapédat: a feltétel nélküli szeretetet a szívedben? Mert akkor megszületik a derű! És derűs emberek csak békét tudnak teremteni maguk körül.