Miért kell trauma? Az ember nem látja önmagát, nem lát rá az életére. Halál közeli élmény kell ahhoz, hogy pillanatra felülről láss, ráláss az életre. Kell az az élmény, hogy mindjárt vége, vagy kell a kétségbe esés, hogy most hogyan tovább? Kosztolányi tökéletesen írja ezt le a Szegény kisgyermek panaszaiban. Képzeld el, mi van akkor, amikor beszorultál a sínek közé, senki nem tud segíteni és jön a vonat.
Mint aki a sínek közé esett…És általérzi tűnő életét,míg zúgva kattog a forró kerék,cikázva lobban sok-sok ferde képés lát, ahogy nem látott sose még:
Mint aki a sínek közé esett…a végtelent, a távol életetbúcsúztatom, mert messze mese lett,mint aki a sínek közé esett:
Mint aki a sínek közé esett –vad panoráma, rémes élvezet –sínek között és kerekek között,a bús idő robog fejem fölöttés a halál távolba mennydörög,egy percre megfogom, ami örök,lepkéket, álmot, rémest, édeset:
Mint aki a sínek közé esett.
Az idő robogó, kattogó fogaskerekeiben az életünk valóban csak egy tűnő pillanat. S mikor ezzel szembesülünk valamilyen okból, akkor vagyunk képesek látni, ahogy nem láttunk sose még.
Mikor lesz messze mese az élet?
Amikor diagnosztizálnak egy súlyos betegséget, amikor eltörik a bokád, vagy a perforál a gerincsérved, valami műtétre vársz, mert mozdulni sem tudsz, és nem biztos, hogy felébredsz, vagy meggyógyulsz. Vagy amikor tönkre megy egy vállalkozásod, elveszíted a munkahelyed, meghal valakid, akit nagyon szerettél. Vagy csak észreveszed, hogy ugyanazokat a köröket futod, akár a munkádban, párkapcsolatban és nem jössz rá, hogy miért?
Nos, ekkor, ha szerencséd van, megjelenik előtted egy „vad panoráma”, és felülről látod, az életed, ami egy „rémes élvezet.”
És akkor jön a mondat: Ez így nem mehet tovább!
Ez a legjobb mondat, amit kimondhatsz magadnak. Rendben, de hogyan tovább?
Nos, ekkor kell döntést hozni magunkról. Eldönteni, hogy mit kezdek addig, „amíg a halál a távolba mennydörög?”
Hogyan tudom megfogni, ami örök? Hogyan tudom kimerevíteni a percet? Meglátni a lepkéket, az álmokat, a rémeset, és az édeset is? Vagyis az életet.
Mert az életet úgy kell élni, „mint aki a sínek közé esett.”
Vagyis, nem kifelé kell nézni, hanem befelé…..
Megmutatom. Gyertek hát utánam….
Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük
Hozzászólás *
Név *
E-mail cím *
Honlap
A nevem, e-mail címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz.
Hozzászólás küldése