„A lovak ereszkedni kezdtek, mindenki kapaszkodott erőst, mert semmit sem láttak és féltek bizony. Egy barlang szájánál találták magukat. Nem teketóriáztak, gyorsan bevezették a lovakat, leszerszámozták, takarókkal fedték őket. Csaba a nyeregtáskájából elővette a lámpáját, és körülnéztek. Szerencséjükre az előttük ott járó vándorok hagytak száraz gallyakat elszórva és a tűzhely nyoma is megvolt. Serényen munkához láttak. A világnyelő tarisznyából előkerültek a tűzszerszámok. A tapló pillanatok alatt tüzet fogott, és rögtön vidámabb lett a hangulat. Gyorsan átöltöztek, és odatelepedtek a tűzhöz. Virág mindenki poharába töltött egy kis borovicskát, amit itt fenyővíznek neveznek, s most igen jólesett az ijedtségre.”

A garabonciások megérkeztek Erdély földjére. Nem mindenki láthatja őket, csak a beavatottak. Kalomona és Ármány mindent elkövetnek, hogy ne tudjanak előre haladni. Ebben jó partnerre találnak a fekete medvében, aki a boszorkányok anyjának gyermeke,és bosszút akar állni. A teremtett világ erői azonban segítségükre lesznek, még akkor is, ha próbák elé vetik őket…