A leheletem elhomályosítja a látást. Felnézek az esti égre, és látom, hogy a növő hold is homályos felhőudvarból tekint rám. Egyszerűen szép.

A hold hercegnő, a nőiség örök jelképe. Fényét a naptól nyeri. A nap meg férfi szimbólum. A nap a király.

 Fényével beragyogja a földet hajnaltól kora estig. Világít és melegít. A nap állandó, stabilitást ad. Megérleli a magot, fényével megtermékenyíti a világot. Van, és ez maga az élet. Tudja, hogy lényegét az éj adja.  Ettől lesz teljes, és átadja helyét.

A hold jön. Teljes lényével befogadja a nap erejét. Éles fénye van, mely biztonságot ad a sötétben. Nyugalmat áraszt és szépséget. De egyetlen éj sincs, amikor állandó lenne. Folyton változó. Növekszik, kiteljesedik, elfogy, és újra kezdi. Szeszélyes. Mindkét végpontján hatalmas energiákat mozgat. Az ezüst hercegnő nem akar más lenni. Tudja, mennyit ér. Tudja a dolgát, betölti a világban a szerepét.

Kora hajnalban, vagy estén találkoznak örök táncukban, és együtt fénylenek. Táncolhatnánk mi is ezt a táncot? De jó lenne….