Az öröm

Egy kellemes érzés, amikor a körülöttünk lévő világ akár várva, akár váratlanul úgy alakul, hogy egész lényünket áthatja valami a testünkön is végig futó energia hullám. Ez megmutatkozik az arcunkon és a szemünkben is. Gyakran külső megnyilvánulásban, mosolygásban, nevetésben, cselekvésben is. Öröm ragyog az arcán, sugárzik az örömtől.

Berzsenyi írja az Öröm című versében:

Ez egy nyájas gyermek, kacag szüntelenül,
Sokfelé enyeleg; soha veszteg nem ül.
Valamit előkap, mindenre ránevet,
S mulattatja magán a vidámult szívet.

Mit is jelent ez az utolsó sor? Az öröm érzés kívülről jön. Mulattatja a szívet, ami ettől vidám lesz. Vagyis valaki valamiben örömét leli. Azt a lelki állapotot idézi fel, amit akkor éreztünk, mikor megszülettünk. Az öröm egy „nyájas gyermek,” aki a feltétel nélküli szeretet rezgésállapotában van. Ezért „kacag szüntelenül.” Csak egy kisgyermek képes erre az önfeledt kacajra. A kisgyermek örömét mi is felfedezhetjük akkor, ha egyszerűen a csendes belső nyugalom és béke árad el bennünk.

De az öröm „sokfelé enyeleg, soha veszteg nem ül,” így intenzívebb fokon kifelé is megnyilvánuló vidámság áraszt el bennünket,  de mivel „mindenre ránevet” felső fokon az ujjongás állapotába kerülünk.  Az ehhez szükséges anyag az ún. endorfin, amely az élő emberi szervezetben akkor szabadul föl, ha egy élmény hatására az ingerület eléri a gerincvelőt. Ekkor átélhetjük az örömteli, az örömittas állapotot. Az öröm tehát kívülről ér bennünket. Ha a derű a szívünkben lakó tündér,aAz öröm, ahogy Ady írja:

A hajnalok madara
Virágporos, tüzes, szent szárnya…
Nem akar elmaradni tőlem
Az Öröm, az Öröm.

Virágport szitál a lelkemre,
Elkábít, mámorban ülök,
Bús, vad tüzek serkennek bennem:
Örülök, örülök.

Mi mindet kap elő ez a külső tündér gyermek? Mi serkenti fel ezt a belső tüzet? Mi mindenben lelhetjük örömünket?

Az ismeretlen helyzetekben felszabadítóan ránk köszönő jól eső érzés a  váratlan öröm . A már korábban megtapasztalt bármely örömforrással való újbóli találkozás az ismétlődés öröme. A lehetőségek valósággá változtatása következtében a magunkban föllelt jó érzés kiteljesítése a megérdemelt öröm. Emberiességünk, empátiánk, felebaráti, családi szeretetünk egyértelmű jele a másik öröme láttán érzett öröm. Saját magunk és a közösségünk számára emlékezetes, értékes tettek és cselekedetek felett érzett jól eső érzés a  megbecsülés öröme. Életünkben a beteljesülés ritka pillanataiban köszönt ránk  magával ragadó öröm igézete. A teljesítés öröme olyan cél elérésekor fog el, amelytől tovább indulhatunk, új utakra. Az eddig nem látott valóságelemek, összefüggések fölfedezése, megértése során elfog bennünket a csodálkozás öröme. Igen jó érzés, amikor másoknak mutathatjuk meg az átélt szépséget, érdekességet, élményeket, szerte sugározzuk a  megmutatás, átadás örömét. Amikor olyan helyekre megyünk el, ahol még nem jártunk, olyan eseményeket élünk meg, amelyeknek még nem voltunk részesei, ha kemény tanulással olyan tudást szerzünk, ami a világot még inkább részünkké emeli, akkor éljük át a megismerés örömét. A viszonzott érzelmek ragyogása; az együttlét, az együvé tartozás öröme a szívöröm. Ha valaki életet készül adni az anyai örömben részesül. Ez talán a legmagasabb rendű örömök egyike.

Az örömnek sokfajta  minősége lehet, „sokfelé enyeleg”. A megélése függ  az öröm tárgyának  jóságától, maradandóságától és  igazságától. Az öröm érzés  mértéke a nagyságától és a birtokbavétel tökéletességétől függ.

Fodor Ákos írja:

„Tudok nem vágyni
Elérhetetlenekre:
tudok örülni.”

Az apró öröm csöndes, hétköznapi, egyszerű, voltaképp állandó. Ez a csend öröme a világ rendjébe való belesimulás harmóniája. Ez a gyermek állandó kacagása bennünk.  Az öröm megtalálásának a kulcsa bennünk rejtőzik, melyet magunknak kell fölfedezni. Rajtunk áll , hogy a valóságnak a szomorú vagy az örömteli oldalát nézzük. Ebben a szemléletben  rejlik igazi szabadságunk, s  ez nem más végső soron mint a szeretet szabadsága.

Ez pedig nem más, mint az élet öröme. Az életöröm a megismert világ energiájával  való teljes azonosulás  lehetőségét nyújtja.

Az ember lételeme az öröm. Szüksége van rá, mint a napsugárra. Alapállapot, mely a feltétel nélküli szeretet rezgésállapotával azonos. A paradicsom életérzése. Az ima és a hála örömével tud leginkább kapcsolódni ehhez.

Kalkuttai Teréz anyát idézve:

„Az öröm imádság, az öröm erő.  A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk: ha dolgunkat örömmel tesszük.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük