Energiák-rezgések/agresszív és tehetetlen/

Gyakran érezzük úgy az élet körforgásában, ahogy Nagy László írja:

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék

Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

              II
Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék

Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek

Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát

Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Az élet egy tánc. Táncolhatsz egyedül, társakkal, pároddal. Hol az egyik oldalra kerülsz, hol a másikra. Egy állandó forgásban vagy. Jó voltál az egyik oldalon, aztán nem vagy jó senkinek a másikon. Szivárvánnyal írod a levegőt, majd gyászszalaggal érzed magad körbe fonva. És hétrét görnyedsz az élet súlya alatt, és sehol semmi menedék!

Miért érezzük így magunkat?

 A táncban mindig kell, aki irányítson, és kell, aki kövessen. Valaki erős rezgéssel nyomul, van, aki meghajlik ez alatt. Pedig korábban ő is erős rezgéssel táncolt, de aztán alárendelődött. Az erőszakos, aki korábban csak magabiztosnak tűnt, bírál, vádol, parancsolgat. Aki kezdetben csak alárendelődött, az tehetetlent játszik, sajnáltatja magát,  és elkezd manipulálni.

És egyszer csak azt látjuk, nem vagyok jó, senkinek, rám ugatnak égiek és földiek.

Mert aki erőszakkal akar elérni valamit, az valójában azt leplezi, hogy ki ne derüljön, hogy ő valójában tehetetlen. Aki a tehetetlen szerepét játssza, az manipulál, hogy mégis az legyen, amit ő akar. Azonban ezek az energiák azonosak. Ezért egymásban rezegnek.

Az élet tánca akkor lesz szikrát rúgó nagyszerűség, ha elégetjük ezeket a szerepeket. Ha váltogatni tudjuk a rezgéseket.

Ha kell irányítok, mert ebben a táncban én vagyok a jobb, ha kell alárendelődöm, mert a másik tánclépéseket a partnerem tudja jobban, hagyom, hogy vezessen.

 Vállalom magam olyannak, amilyen vagyok. Tudom magamról, hogy jó vagyok, és nem akarok jobb lenni a másiknál. És elismerem a másikat,  képes vagyok tanulni tőle. Akkor nem fáj a szív, mert ki merem mutatni az érzéseimet. Nem kell mulatni, amikor sírhatnékom van. Vállalom önmagam. És elfogadom a másikat.

 Ez a szívből szeretés.

 Akkor meggyógyul a lélek, mert a csúf is kicsinosul. Az élet táncában hullámzik az energia: egyszer fent, egyszer lent, egyszer ad, egyszer kap. S így mindkét fél magasabb rezgésre ér. S a lélek menedékre lel egy ilyen táncban.