/Mészáros Imre grafikái nyomán /

Amíg az ingem szárad,

lelkemben tartóztatatlan árad

a képzelet és a valóság szövetén

áthurkolt, kibontott, löszfal

mögül leselkedő kép-vágyam.

Melyet eldalol a kiskacsa, ki fürdik

a lélektó fekete vizén, ahol döglött

béka kuruttyol életet zengő kavargó

érzéseket. Kontráz a tücsök feketén

a tó  partján, de elnyomja a szarvasok

hajnalt zengő hívó szava, hogy a táltos

paripám belül növesztett madárszárnyai

meghasonlott önmagam magányos  fehér

clown-jaként elmesélje az ezer apró

képkavicsból kirakott egésszé összeálló

strukturált anyagmandalám: élni fá-,de j-ó! Várpalota, 2018-09-01.